Jóllehet inkább női, változókori betegségnek tartják, férfiak és fiatal nők is érintve lehetnek, és gyakorlatilag minden életkorban megjelenhet valamilyen mértékben. Az idős emberek harmadánál jelentkeznek vizelet-visszatartási problémák. Az egészséges, erős gátizomzat felelős a hólyag anatómiai helyzetének a megtartásáért és a jó húgycsőzáró nyomás biztosításáért. Ha ezek az izmok veszítenek erejükből és rugalmasságukból, vizeletszivárgás lép fel. Az inkontinenciát korábban az öregség velejárójának tartották; ma már a felvilágosító kampányoknak köszönhetően egyre többen mernek orvoshoz fordulni panaszukkal.

Magyarországon csaknem félmillió embert érint a vizelettartási zavar. Az inkontinens nők többsége nőgyógyászhoz kerül, a férfiak urológushoz mennek. A diagnózis lényege, hogy meghatározzák az inkontinencia típusát és a kiváltó okokat. Egyes esetekben, főképp stresszinkontinencia esetén az enyhe tünetek teljesen meg is szüntethetők megfelelő odafigyeléssel és kezeléssel. Ilyenkor csak erős hasi nyomásfokozás (nevetés, tüsszentés) alkalmával távozik akaratlanul egy-egy csepp.

A második súlyossági fokozatban már kisebb megerőltetésre, például járáskor is elcsepeg a vizelet. A harmadik fokozatban pedig nyugalmi állapotban sem lehet elkerülni a kellemetlenséget; ez az életminőségben olyan romlást idézhet elő, amelyet nehéz elviselni.

A késztetéses inkontinencia lényege a hirtelen jelentkező, el nem nyomható, parancsoló vizelési inger és az ennek nyomán fellépő akaratlan vizelés. Enyhe esetben az életmódváltás segíthet, ha az ember odafigyel a rendszeres, nem túl nagy méretű folyadékbevitelre, az időközönkénti vizeletürítésre, kerüli az alkoholfogyasztást és a vízhajtó hatású italokat, gondot fordít az érintett izmok megfelelő edzésére, tornájára.

Az ösztrogénhiánnyal összefüggésben jelentkező inkontinenciát a hormonpótló kezelések enyhíthetik. Jó hatásúak a hormontartalmú kúpok, krémek is, amelyeket a hüvelyben és környékén kell alkalmazni. Sürgősségi (késztetéses) inkontinenciánál első lépésként gyógyszeres kezeléshez folyamodnak, amely a vizelés ingerküszöbét változtatja meg.

Ha anatómiai eltérések észlelhetők, vagy a stresszjellegű vizeletvesztés súlyos, és konzervatív kezelésre nem javul, műtétre is szükség lehet.

Az inkontinencia oka a húgyúti szervek, illetve a velük kapcsolatban álló nemi szervek kóros elváltozása, vagy a működésük szabályozásáért felelős idegrendszer sérülése, betegsége. Vannak esetek, amikor a kiváltó ok pontosan nem tisztázható, és pszichés alapon is jelentkezhetnek panaszok. Közel négyszer annyi nőt érint a probléma, mint férfit. A különbség nyolcvanéves korra egyenlítődik ki.

Minél enyhébbek a tünetek, annál könnyebb és gyorsabb a kezelés. A legtöbb esetben a gátizomzat gyengeségéről van szó, amely medencefenéki izomtornával (gátizomtorna) erősíthető. Ez segít az urogenitális (húgy- és ivar-) szervek süllyedése, illetve kóros vizelési inger esetén is. Ha betegség áll a tünetek hátterében, azt kell kezelni (urológia, nőgyógyászati, neurológiai betegségek, krónikus köhögés vagy székrekedés megszüntetése).

Az elhízottak testsúlycsökkentése, a változókori hormonpótlás szintén eredményt hoz. Aki tudja, kerülje a megerőltető fizikai munkát. Az ülőmunkát végzők esetében a kismedencei keringés pangásának elkerülésére legalább kétóránkénti ötpercnyi állás, járkálás, gimnasztika ajánlott. Ha mindez nem segít, elektrostimulációval vagy hüvelyi súlytréninggel erősíthetjük a gátizomzatot. A konzervatív, gyógyszeres kezelés az esetek nagy részében elegendő, műtétre csak ritkán van szükség.